Mit egyen a gyerek, ha aftás és lázas, és nincs a hűtőben semmi. Betegnek beteg, de nem, korántsem étvágytalan. Roppantul éhes, de akármit kívánna, hamar sírásban tör ki:
- Száj nyelvem!
Vagyis fáj.
Ropi kilőve, alma kilőve, a szokásos mirelit sült krumpli (igen, minden perc számít, úgyhogy erre beruházunk) kilőve. Mi az, ami nem sós, nem savas, nem csíp egy gyulladt cuki kis nyelvecskét? Táplálhatnám folyadékkal, de hát csak víz folyik a csapból, nem mintha nem az lenne a család kedvenc üdítője, csak hát azzal most nem fog jóllakni.
Egyszeriben mégis kipattan fejemből a brilliáns megoldás:
- Tészta még van. Mit szólsz a tésztához? Olyan szép kis masnitésztához.
- Ajjó lesz - csillan fel Cicu szeme.
Magabiztosan indulok a szekrényhez. Ajjaj, hova tűnt az az átkozott masnitészta. Biztos Manó tüntette el, vagy ha ő nem, akkor Karmi, a telhetetlen nyelte le szárazon, mert én biztos vagyok abban, hogy pár napja még láttam.
- Nézd csak, Cicu, ez a tészta sokkal finomabb!
- A' nejjó. Inkább masnit!
- Nincs masni. Elfogyott. Ez viszont csodás kis hajótészta.
- Nem szejetem hajót.
- Ja, mert nem is hajótészta, hanem csigabiga!
- Csigabiga-a? - nézi meg jobban Cicu a tésztát. - Nem csigabiga!
- De igen. Meztelen csigabiga.
- Ajjó lesz.
Hurrá.
Virág beszól:
- Hívjuk inkább kukitésztának! Úgy néz ki, mint Öcsi kukija!
Míg fő a tészta, Virág feltűnően hallgat.
- Min jár az eszed, Virágszálam?
- Egy mesén.
- Melyik mesén?
- Amit én írok a fejemben.
- Elmondod nekem is?
- Hajj... Na jó. Volt egyszer egy Pumukli király. Fingországban egész ország-világot ő gondozta. Egyszer azonban elfogyott a pávatolla. Ezért útnak indult, vigaszdíjul vett egy szatyor nyalókát. Mind egy szálig elfogyasztotta, és akkor jutott eszébe: mi lesz, ha megint éhes lesz? Megette ezért a kést is, mert nyalókát kinyitni nehéz, aztán megette a nyalókás dobozt, a végén megette a szatyrot - kapott érte libacombot. Vége a mesémnek. Pussz.
A tészta fődögél, megyek, megnézem, kész-e.
Nocsak, Manókám, mit csinálsz itt a sámlin?
Fiucskánk ott áll a tűzhelynél letolt nadrággal.
- Ez nem olyan, mint enyém! Nézd, én kukim nagy, ez viszont kicsi! Az csigabiga! Enyém kígyó!
